Az indulás napja
Sajnos megint tüszős mandulagyulladást kaptam indulás előtt, úgyhogy lázcsillapítóval mentem fel a repülőre (elvileg figyelik a hőmérsékletet a desznyóinfluenza miatt). Utána már belázasodhattam, ami meg is történt..
Repülés:
11:20, beszállás. Beszálláskor sajnos csak később jutottam fel a gépre, mert előttem ment el az első busz, ami a repülőig kivitt (50 méterre? :)) és én csak a másodikkal mentem, szóval az ablak melletti helyek szinte végig megtelltek, de csodálkoztam hogy valahol még maradt üresen teljes sor, oda ültem. Később rájöttem miért hagyták üresen..
Most repültem először, érdekes volt. Főleg az indulás, meg landolás. Az indulástól többet vártam, azt hittem érdekes lesz a felemelkedés, de azt szinte nem is lehetett érezni. Csak előtte volt érdekes, amikor gyorsulni kezdett a repülő, hihetetlen, hogy egy ekkora gép így tud gyorsulni, meg hogy mennyire gyorsít fel.. Az érkezésnél meg érződik hogy a pilóta valóban irányítja a gépet, nem csak megy előre mint ottfent. Meg itt végre nyitogatja a szárnyakon lévő lapátokat, kanyarodik jobbra-ballra, rázkódnak a szárnyak, hasonló. Még a felhőkön áthaladás volt jó, meg fent lenni. Szóval minden :)
Egy idősebb angol pár ült mellettem, próbáltam aludni picit, aztán felkeltett a nő, hogy minden rendben van-e, nem kérek-e egy kávét.. hát mondtam hogy köszönöm, csak aludni próbáltam. Pedig még meg is hívott volna valamire, amit lehet el kellett volna fogadnom, mert utána bántam, hogy nem ittam valami meleget a torkomra a repülőn.. Általában nem szeretek szívességet elfogadni, de néha talán jobb, ha valaki elfogad valamit, mert a másik is boldog lesz picit, ha tudja hogy örömet okozott valakinek..
A repülőtérről (Glasgow, Prestwick) még el kellett jutni a központba (Glasgow, Central), ez egy 45 perces út, egész szép kis vonat, kívülről lehasználtnak tűnt, de belülről úgy nézett ki, mint nálunk a legújabbak, csak épp elhasználódva, mert náluk ez már nem új.. Egy angol piros ruhás gyerekcsoport ült a vonaton, megállapítottam, hogy itt sem fegyelmezettebbek a gyerekek, kiabáltak, bolondkodtak, de a tanítónéni mintha jobban hagyta, nem szóltak senkire.
Megérkeztem a Central-ba, szép kis állomás, hasonlít a Keletihez, de csak mert az is fedett és sokkal több vasútállomást még nem láttam. Az első képen látszik az angol csoport és a vonat amivel utaztam. Utána kiváltottam az előre megvett jegyemet. Itt kis névjegykártya méretű, narancssárga szélű kártyákra nyomtatják a jegyeket.
Várakozás:
Az első beszélgetőpartnerem.. Amikor odaült, a szemem sarkából csak a bőrszínét láttam és hogy nagy darab, magyarországról jővén kis előítélettel valamiért még büdösnek is éreztem.. Aztán később megszólított és végül egész jól elbeszélgettünk, félreismertem. Az unokatestvérét vitte el magyarországra fogat csináltatni, mert itt angliában 1000 font egy fog, magyarországon pedig 700ért megcsinálnak 2őt, úgyhogy ócsó!! Úgyhogy egy repülővel jöttünk..
Megkínált torokcukorkával miután mondtam neki, hogy 8kor indul a vonatom és ő mondta hogy addig még sok időm van, nézzek szét, elég 7kor visszajönnöm megnézni, hogy honnan indul a vonat, de én nem nézek szét, pedig akartam, csak fáj a torkom. Najó, egy kicsit kimentem és egy kereszteződésből lefényképeztem két utcát. Szóval Glasgow:
Többet tényleg nem tudtam, nagyon melegem volt, meg izzott az arcom a láztól, a torkom pedig nem kívánta a hideg levegőt. Épp elég volt neki a repülő is. A cukor után, beszélgetés után megkérdeztem mennyiért tud smst küldeni magyarországra, mert a telefonommal nem tudom használni az itteni hálózatokat, csak segélyhívásra. Azt hittem a roaming ma már minden telefonon-tarifacsomagon magától értetődő, de akkor valamit mégis csak kell tenni érte.. Azt mondta fel is hívhatom a szüleimet, de ragaszkodtam az smshez. Aztán természetesen nem fogadott el pénzt érte, azt mondta nagyon olcsó meg hogy olyan sokat beszél, hogy sok ingyen sms-e is van. Mondjuk én abban nem vagyok biztos hogy ez külföldre is elhasználható, de kedves volt. A végén pedig még az e-mailcímét is megszereztem ;) Najó, csak mondta, hogy kíváncsi hogy hogy éreztem magam, majd írjak neki, ő meg majd válaszol.
Várakozás közben láttam még egy egylábú galambot is, majd töltök fel róla videót, csak kisebb méretben. Érdekesek ezek az állatok, szegény fel se fogja hogy neki rossz - nemúgy mint az ember - ugyanúgy él mint a többi, csak épp egész máshogy, de neki ez így természetes.
Ezután itt is próbáltam picit aludni a széken ülve a nagytáskára támaszkodva, de amikor már végre tudtam volna pihenni picit, akkor felkeltett egy bácsi, hogy el ne aludjak, mert lekésem a vonatom.. Majd ráérek ott aludni. Az angolok nem láttak még pihenő embereket??
Vonat Oxenholme-ba
20:10, indul a vonat Oxenholme-ba. Nagyon szép volt végig a táj, a jobb oldali egyik kép pl nagyon emlékeztetett a windows xp alapértelmezett hátterére, elgondolkodtam hogy akár itt is készülhetett, csak jó sokat kéne photoshop-olni hogy az összes bárányt-tehenet eltávolítsák róla, mert nincs olyan hely ahol ne lenne :)
Szörnyű, hogy egy ilyen tájon úgy kellett átmennem, hogy mikor érek már oda.. Légkondis volt a vonat és elég hideg, pedig már esteledett, nem értem miért ment még. A végefele felszállt 10-15 részeg felnőtt akik egy plüss gyertyástortás sapkájú embert ünnepeltek, neki volt szülinapja, legalábbis most ezen indokból rugtak be.. Azért csodálkoztam hogy a kaller nem szólt rájuk semmit se, még amikor arra járt is csak ordibáltak tovább. Persze énekelgettek is, de kevés és rövid olyan időpont volt amikor mindenki ugyanazt énekelte volna. És azért én aludni próbáltam amíg nem jöttek.. Utána már nem próbáltam :)
Oxenholme
22:04, Leszálltam a vonatról, körbenéztem hogy itt van-e a taxisofőr akit kiküldtek értem, gondoltam hátha eljön a peronig.. Ottkint megtaláltam, csodálkoztam, hogy egy olyan ember volt, aki olyan furán jár, nem tudom mi a betegség neve, amikor olyan billegve, csoszogva, hajlított lábbal megy. Szóval nem adtam neki a cuccomat, bepakoltam a csomagtartóba. Elindultam beszállni a kocsiba, figyelmeztetett, hogy a másik oldalon :) Kicsit bizarr volt, hogy beült a kocsiba, aztán kézzel emelte be a lábát.. :) Hallottam már mozgássérült kocsiról, ahol nem lábbal kell irányítani a kocsit, de ez nem olyan volt :) Elindultunk, látszólag csak a gázt nyomta, gondoltam lehet hogy autómata, csak nyomnia kell, nem kell mozgatnia a lábát, de aztán a sebváltóhoz nyúlt és váltott egyet.. Nem tudom hogy csinálta, nem igazán értem, de mentünk rendesen. Azért magyarországon biztos ritkább hogy ilyen ember legyen taxis.. Kicsit szokatlan volt ez a bal oldalon közlekedés, a táblák kicsit nagyobbat, más stílusúak, lámpák is, az út szélén nincsenek 50m-enként cölöpök, itt az útba építenek sűrűn lámpákat, az út közepére sárgát, szélére pirosat, zöldet pedig ha szaggatott vonal van, vagy buszmegálló, szóval valami lekanyarodás-bekanyarodás van.. Azért szép volt este látni egyszerre a 3 féle fénnyel díszített utat. Sajnos nem csináltam képet, már nagyon meg akartam érkezni, ráadásul itt is fujatta a hideg levegőt. A táblák pedig mintha két oldalon lennének, de lehet csak mert 2 sávos volt az út, de nekem úgy tűnik hogy olyan helyen is volt jobb oldalon tábla, ahol az a szembeforgalom volt.. A lényeg, hogy pár dolog máshogy van..
Ha baloldalon mennek, akkor így a körforgalomban is ellenkező (negatív) irányban kanyarodnak, erről eszembe jutott az, hogy miért van az, hogy akárhol vagyunk - futópályán, korcsolyapályán - mindenhol ugyanabban az irányban futnak-korcsolyáznak az emberek és hogy miért pont ugyanarra mindig, mert hogy én biztos nem foglalkoznék azzal ha elkezdenék futni hogy merre induljak, és hogy biztos más is van így ezzel és ha 1 ilyen ember kezdené a futást-korcsolyázást, akkor utána mindenki így futna és akkor lenne néhány eset amikor a másik irányba futnak az emberek, de NINCS! Max poénból fut valaki visszafele. Egyszer pesten a futópályán reggel egy bácsi visszafele futott, gondoltam hogy tök érdekes lesz most kipróbálni, hogy én is arra futok vele, aztán ha már 2-en arra futunk, akkor ha jön még valaki az úgysem mer a jó irányba indulni. De sajnos csak 1 kört futott arra, biztos poénból, de a kinézete alapján (vékony, 40-50 éves, szódásszemüveges) nekem nem tűnt poénosnak. Szóval nem tudtam kipróbálni..
Tehát eszembe jutott, hogy a körforgalom is ilyen irányú és lehet belénkivódott ez az irány és valószínű eddig nem tudtam, de mégis jobbra indulnék el én is egy futópályán, mert fura lenne a másik irányba futni.
Szóval majdnem megkérdeztem a taxist, hogy itt merre futnak az emberek, de szerencsére sokat kell gondolkodnom hogy angolul szólaljak meg és meggondoltam magam, talán mégsem tőle kéne megkérdeznem :) Mint kopasztól fésűt kérni.. Meg mint ahogy egyszer egy siket tanítványom írta cseten, hogy nem tud tanulni, zavarják a kutyák, egész nap ugatnak, meg minden, nem igazán értettem, de mégiscsak (túl hamar) válaszoltam neki, hogy használjon füldugót.. Nem haragudott meg, csak mondta, hogy az nem kell, elég kikapcsolnia a hallókészülékét :)
Na, közben megkérdeztem Andy-t, ugyanúgy futnak itt is.. Mondjuk persze ez is érthető, hiszen az olimpián sem futhat ki erre ki arra, így ha ott így van akkor így kell itt is.
Lakeside felé már elég szűkek voltak az erdei utak, valahol már gyalogos sem mehet, mert falak-bokrok voltak az út két szélén. És abban sem voltam biztos hogy 2 autó elférne egymás mellett. Nézem a táblákat, 30-as tábla van kint, dehát szerintem mi annál kicsit gyorsabban megyünk, inkább 50-nek tűnik.. Ránézek a kilóméterórára, tényleg 30.. Hmm, lehet hogy olyan picik ezek az utak, és olyan kacskaringósak, hogy csak nekem tűnik ilyen gyorsnak? Aztán ránéztem még 1x a műszerfalra, két skála volt, naggyal a mérföld per óra, kicsivel alatta a kilóméter per óra :) Szóval a mértékegységekkel vigyázni kell, a tábla mérföld per órát mutatott..
Lakeside
Fél óra kocsiút után. Megérkeztünk, bejelentkezés a 24 órás recepción. Kaptam egy kódot, nem tudom mire, nem nagyon értem az angol szövegeket, de erre nem kérdeztem vissza, majd rájövök :) Elvezetett a szobához. 8 ágyas szoba, tele cseh önkéntesekkel, már ágyban voltak. Bemutatkozás, bár úgysem jegyezzük meg egymás nevét, legalábbis én amúgy sem tudnám senki magyarnak sem visszamondani a nevét bemutatkozás után közvetlen sem, de ezzel csak én vagyok így.. Mindegy, akkor kézfogás. Mutatták, hogy az lesz az én ágyam.. Háát gondoltam tök jó, hogy fel van huzatolva, de szerintem ebben már aludt valaki. Valami mohadarab is volt benne. (Mondjuk most takarítóként már tudom, lehet mégis tiszta volt, csak ilyen gyűrödten huzatoltak fel, meg hát a tisztaság sem olyan fontos, néha leesnek a dolgok a földre, meg hasonlók).
Összeszedtem a cuccom, mentem fürdeni, szóltak hogy tudom-e a kódom az ajtóhoz.. Mondom igen, megkaptam, elkezdtem keresni, de persze már el is hagytam :) Megmondták a kódot, fura egy szerkezet, ilyet sem láttam még, mechanikus és be kell pötyögni a kódot és utána eltekerni a tekerőt, az ajtó csukódására pedig bezáródik az ajtó, kifele nem kell kód, csak kinyitni. Elég sok helyen ilyen ajtók vannak itt.. Szóval fürdés, alvás..
Közben pedig az év vihara tombolt Budapesten (és Magyarországon), az indexre pedig egy Schönherzből készült kép került fel, a mi ablakunk is erre néz, csak mi 2-vel feljebb lak(t)unk..
Hát ezt most kihagytam, csak Goofy láthatta..
Utolsó kommentek